Layla kis korában egy kicsit nyafogós volt. Nagyon szerette édesanyját, mert mindig mellette volt, és megvígasztalta, ha szomorú volt. Anyja kedvenc lénye a főnix volt, és sok helyre főnix-virágokat rakatott. Egyszer viszont elkapta egy súlyos betegség, ami el is vitte. Édesanyja lábadozása közben Layla elég csúnyán beszélt vele. Amikor meghallotta, hogy anyja állapota romlik, lóhalálában rohant a kórházba, de már késő volt. Anyukája nem érzékelte a külvilágot. Layla nagyon szomorú volt, és zokogott is. De, mivel kiskorában apróság miatt is tudott sírni, ezért megfogadta, hogy többé nem sír. Már édesanyja temetésén sem hullajtott egyetlen könnycseppet sem.

A szülei nagyon szerették egymást, de Hamilton úr munkája miatt keveset lehetett otthon. Ezért nagyon lesúlytotta a hír, hogy felesége már nincs többé. Még jobban munkájába menekült, amit rosszul tett, mert Laylaval nem foglalkozott. Segítette karrierje kialakításában, de végülis a lány egyedül dolgozott meg érte. Nagyon hiányolta édesapja közelségét, de inkább nem szólt neki. Születésnapjára mindig szervezett neki egy buli, amit Layla  minden évben felosztlatott. Egyedül csak akkor köszöntötte fel "személyesen", amikor Sora felhívta őt. Onnantól kezdve sokat javult a kapcsolatuk.